Magyar 
English 
Español 
Português 
Deutsch 
Italiano 
Français 
العربية 
Русский 
Bahasa Indonesia 
日本語 
한국어 
Suomi 
Svenska 
Polski 
Română 
Ελληνικά 
Türkçe 
Čeština 
Norsk bokmål 
Drágakő-aggregátumok: Mechanikai és optikai tulajdonságok: Definíciók, optika és mechanikai tulajdonságok megértése
Az aggregátumokkal kapcsolatos gemológiai alapismeretek
Az aggregátumok az emberek által szerszámként használt legkorábbi anyagok közé tartoztak. A történelem előtti korban az emberek már elkezdték használni a kihegyezett kovakőzetet a vadak lemészárlásához, a keményebb csiszolóanyagokat pedig arra, hogy az aggregátumokat különleges formákra és díszítésekre csiszolják, és ezáltal státusz- és rangjelzőkké váltak. Később, a fémek felfedezésével és a fémolvasztási és -öntési technológiák kifejlesztésével a fémek fokozatosan felváltották az aggregátumokat, mint a szerszámok elsődleges anyagát, míg az aggregátumok inkább dekoratív funkciókat és szimbolikus jelentőséget kaptak.
Tartalomjegyzék
I. szakasz Az aggregátumok fogalma és leírása
1. Az aggregátumok fogalma
Az aggregátumok a természetben előforduló polikristályos, meghatározott szerkezetű és összetételű ásványi aggregátumok (3-1-1. ábra). Ezek lehetnek egyetlen ásványfaj vagy több ásványfaj aggregátumai; lehetnek közepes vagy alacsony minőségű kristálycsaládok aggregátumai (3-1-2. ábra) vagy magas minőségű ásványok kristálycsaládjainak aggregátumai.
Az aggregátum egy vagy többféle, változó kémiai összetételű és kristályméretű kristályokból álló polikristályos ásványi aggregátum. A kristályok aggregálódási módja mégis rögzített az azonos típusú aggregátum esetében.
3-1-1. ábra Türkiz aggregátum morfológia
3-1-2. ábra Rubin és zoisit (a piros rész a rubin középső kristálycsaládja, a zöld rész pedig az alacsony kristálycsaládba tartozó zoisit).
2. Az aggregátum leírása
Az aggregátumot alkotó ásványok sokfélesége miatt az aggregátum leírására számos lehetőség van, például az egyes ásványi részecskék mérete és alakja alapján történő osztályozás.
2.1 Leírás az alkotó ásványok mérete alapján
Az aggregátumot alkotó egyes ásványi részecskék mérete alapján az aggregátumot három fő kategóriába sorolják: kristályosodási aggregátumok, kriptokristályos aggregátumok és kolloid aggregátumok.
A kristályosodási aggregátumok azok, amelyekben az egyes ásványi kristályok szabad szemmel vagy 10X-es nagyítóval megfigyelhetők.
A kriptokristály-aggregátum olyan egyedi ásványkristályok gyűjteménye, amelyek csak drágakőmikroszkóp alatt figyelhetők meg.
A kolloid aggregátum ásványi kristályok gyűjteménye, amely még drágakőmikroszkóppal sem figyelhető meg.
A kriptokristály-aggregátum hosszú geológiai időszakok alatt lassan kristályosodhat, és radiális szerkezeteket alkothat, mint például a piritgumók keresztmetszetén látható radiális szerkezet, amely számtalan apró, sugárirányban elrendezett tűszerű kristályból áll. Ez a kriptokristály-aggregátumon belüli magas energiának köszönhető, amely hajlamos spontán átalakulni egy alacsonyabb energiájú kristályos állapotba.
2.2 Leírás az alkotó ásványok alakja alapján
Az ásványok szemcsemérete alapján az alkotó ásványok alakjának leírása két fő kategóriába sorolható: kristályos aggregátumok és kriptokristályos kolloid aggregátumok.
(1) A kristályos aggregátumok leírása
A kristályos aggregátumokat az alkotó ásványok alakja alapján olyan kifejezésekkel írják le, mint szemcsés, pelyhes vagy oszlopos.
① Szemcsés aggregátumok.
Ez a fajta aggregátum széles körben elterjedt, és ásványi egykristályos részecskék összeadódásával jön létre. A részecskék alakja többnyire közel egyenlő dimenziójú. Az ásványi egykristályos részecskék mérete szerint három kategóriába sorolhatók: Durva szemcsék (részecskeátmérő nagyobb, mint 5 mm), Közepes szemcsék (1-5 mm), Finom szemcsék (1 mm-nél kisebb).
② Pelyhes aggregátumok.
Az aggregátumban lévő ásványi részecskék két irányban megnyúltak, különböző méretűek és vastagságúak. Az aggregátum megjelenése szempontjából lemezszerű, pelyhes vagy pikkelyszerű aggregátumokat alkothatnak.
③ Oszlopos aggregátumok.
Ha a részecskék egy irányban megnyúlnak, akkor oszlopos, tűszerű, szőrszerű, szálas vagy kötegszerű és sugárirányú aggregátumokat alkotnak. Drúzának nevezzük, ha ezeknek az oszlopos kristályoknak közös alapjuk van, és azonos vagy különböző ásványokból álló kristályok csoportját alkotják. A drúzaképződés azért következik be, mert a kristályok a maximumon nőnek. Az alaphoz képest a dőlésszög alakul ki a legkönnyebben. Ugyanakkor a többi kristály fokozatosan megszűnik, mivel a növekedési folyamat során akadályoztatva vannak, ezt a jelenséget geometriai eliminációs törvénynek nevezik.
(2) A kriptokristályos - kolloid aggregátum leírása.
A kriptokristályos kolloid aggregátumot szabad szemmel vagy 10X-es nagyítóval nem lehet megkülönböztetni az ásványi részecskék mérete miatt, és csak az aggregátum általános alakja alapján lehet osztályozni és leírni. Az általános leíró kifejezések közé tartozik a váladéktest, a góctest, a cseppkőtest és a masszív.
① Váladéktest.
A kristálymirigyekként is ismert ásványi aggregátumok kristályos vagy kolloid anyaggal töltött kőzetüregek. Ez a kitöltés az üreg falától indul, és fokozatosan a központ felé telepszik. A kitöltetlen üregfalakat gyakran látjuk drúzok, például achát- és kalcedonaggregátumok esetében.
Az ülepedési folyamat során a töltőanyag összetétele megváltozhat, ami azt eredményezi, hogy a váladéktest koncentrikus réteges szerkezetű lesz. Az 1 cm-nél kisebb átmérőjű váladéktesteket amygdaloidtesteknek is nevezik. A vulkanikus extruzív kőzetek pórusait gyakran másodlagos ásvány tölti ki, ami mandulaszerű szerkezetet ad a kőzetnek.
② Csomótest.
Gömb alakú test, amely fokozatosan kicsapódik és belülről kifelé növekszik egy bizonyos középpont (homokszemcsék, biológiai törmelékbuborékok) körül, az üledékképződés folyamata pontosan ellentétes a szekréciós testekével. A csomók üledékes kőzetrétegekben képződnek, általában olyan összetevőkből állnak, mint a foszforit és a pirit. A gócok belseje általában szintén koncentrikus rétegszerkezetű.
Ha a góc átmérője kisebb, mint 2 mm, és sokféle alakú és méretű, halikrára emlékeztető konglomerátumot alkot, akkor azt oolitaggregátumnak, például oolithematitnak nevezik. A 2-5 mm közötti átmérőjű, babszemszerű aggregátumokat babszem alakú aggregátumoknak nevezzük. Az 5 mm-nél nagyobb átmérőjűeket csomóknak nevezzük, mint például a pirit csomókat.
③ Csalaktittest.
Egy oldat elpárolgása vagy egy kolloid koagulációja által képződött ásványi aggregátum, amely az üledékek rétegenkénti felhalmozódását eredményezi. A mészkőbarlangokban gyakran megtalálható cseppkövek, sztalagmitok és sztalaktitok, amelyek mind a sztalaktitok kategóriájába tartoznak, és néha a cseppkőformák szőlő- vagy vese alakúnak is tűnnek.
④ Tömör test.
Néha az aggregátumban lévő ásványi részecskék túl finomak ahhoz, hogy szabad szemmel meg lehessen különböztetni a köztük lévő határokat, és a kézi minták leírásában ezt sűrű tömbszerűségnek nevezhetjük.
2.3 Leírás az alkotó ásványok tulajdonságai alapján
Az ásványokat szerkezeti szempontból kristályos, amorf szilárd, izotróp test, optikai szempontból pedig nem homogén test kategóriába sorolják. Az ásványok tulajdonságainak megerősítése után gyakran izotróp testként, nem homogén testként vagy amorf testként jellemzik őket.
II. szakasz A Jade és az aggregátum közötti kapcsolat
1. A jáde ősi értelmezése
Az ókorban a drágaköveket és a jádét nem különböztették meg, mint például a kristálykvarc, a rubin jáde, az elefántcsont fekete jáde és az achát, amelyeket perzsa nyelven "drágaköveknek" neveztek, mint például az almandin.
Alex D'Amour 1863-ban a hetiai jádét nefritként, a feitsuit pedig jadeitként említette.
2. Modern meghatározások
A természetes jáde a természet által termelt ásványi aggregátumokra utal, amelyeket szépség, tartósság, ritkaság és kézműves érték jellemez, néhányuk amorf szilárd anyag. A jáde egy különleges kőzettípus.
A jádeáru a jádéból faragott tárgyakra utal.
3. Az égbolt, az aggregátumok és a kőzetek kapcsolata
Az aggregátumok és a kőzetek és kövek felcserélhető kifejezések; azonban az aggregátumok és a kőzetek az akadémiai rendszerben szakkifejezések, míg a kövek köznyelvi kifejezések.
A jáde az összlet része; jellemzői a szépség, a ritkaság, a tartósság és a kézműves érték. Azokat az aggregátumokat, amelyek nem rendelkeznek ezekkel a jellemzőkkel, nem lehet jáde-nak nevezni.
Ami a mindennapi életben gyakran tárgyalt jáde, jadeit és nefrit közötti kapcsolatot illeti, fegyelmi szempontból a jadeit és a nefrit a jáde fajtái. Különböző összetételük miatt jadeitként és nefritként határozzuk meg őket. Hasonlóképpen, számos konkrétan megnevezett jáde a jáde közé tartozik, de nem képviselheti az összes jádét.
III. szakasz Az aggregátumokkal kapcsolatos optikai kifejezések fogalommeghatározásai
Az aggregátumok számos optikai tulajdonsága megegyezik a kristályokéval, de vannak egyedi szempontok is. Ez a szakasz röviden tárgyalja az aggregátumok megvilágítási körülmények között történő megtekintésekor megfigyelhető jelenségeket és a jelenségek leírására használt szakmai terminológiát.
Meg kell jegyezni, hogy az aggregátumokban láthatatlan diszperzió, pleokroizmus és kettőstörés jelenségek vannak.
1. Az aggregátumok színe
A drágakövek színének leírására szolgáló módszerek közé tartoznak a standard kolorimetrikus, binomiális és analóg módszerek. Az aggregátumok színleírása gyakran használja az analóg módszert, például a jadeit olyan színleírásai, mint a spenótzöld és a zöldpaprikazöld. Bizonyos, egyenetlen színeloszlású aggregátumok esetében a színegyenetlenség jelenségére is fel kell hívni a figyelmet (3-2-1., 3-2-2. ábra). A jadeit leírásakor a "színgyökér" kifejezés is használható (3-2-3. ábra).
A 3-2-1. ábra a rodonit és a rodokrozit egyenetlen színét mutatja (a bal oldali rodonitot barnásvörös színűnek írják le, fekete sávos és csomós egyenetlen eloszlással; a jobb oldali rodokrozitot rózsaszínűnek, fehér sávos egyenetlen eloszlással).
3-2-2. ábra Színes jadeit (A karkötő egyes jadeitgyöngyei különböző színűek, többek között szürkéslila, narancssárga, olajos szürkészöld, kékeszöld és sárgászöld. Az egyes gyöngyök színei meglehetősen egyenletesek).
2. Az aggregátumok csillogása
már beszéltünk a kristályokban gyakran látható fémfényességről, az adamantinfényességről, az üvegfényességről és az olajos fényességről (könnyen látható azokon a területeken, ahol a kristály sérült). Az üveges csillogáson kívül többféle csillogás is gyakran megfigyelhető az aggregátumokban. Ezek az olajos csillogás, a selymes csillogás és a viaszos csillogás. Ezek a csillogástípusok az aggregátumokban a felületi simaság és az aggregációs módszerek különbségei miatt jelennek meg az egykristályokhoz képest.
Ha ugyanannak az aggregátumnak a fényében a polírozás után különbség mutatkozik, az gyakran azt jelzi, hogy az aggregátumot javították (3-2-4. ábra). A feldolgozás előtti és utáni csillogás különbsége a tényleges megfigyelés alapján jelentős lehet; például a jadeitot gyakran úgy írják le, hogy csillogása az üvegszerűtől az olajosig terjed.
2.1 Olajos csillogás
Az aggregátumokban zsíros csillogás látható az olyan anyagokban, mint a nefrit és néhány jadeit, hasonlóan ahhoz, mintha egy olajréteget vittek volna fel a jáde felületére (3-2-5. ábra-3-2-7. ábra).
3-2-5. ábra Olajos fény (nefrit, visszavert fény)
3-2-6. ábra Üveges és olajos fényű (Jadeit, visszavert fény)
3-2-7. ábra Az üveges csillogás (kristály, visszavert fény) és az üveges-olajos csillogás (jadeit, visszavert fény) összehasonlítása.
2.2 Selymes csillogás
A szálas aggregátumok érdes felülete gyakran a selyemhez vagy selyemszövethez hasonlóan fényes. Ilyen például a gipsz, az azbeszt, a tigrisszem, a malachit és a charoite gyöngyök (3-2-8. ábra-3-2-10. ábra).
3-2-8. ábra Fényesség a selyemfelületen (visszavert fény)
3-2-9. ábra Selyemfény (a tigrisszem törésénél, visszavert fény)
3-2-10. ábra Üveges csillogás (tigrisszem csiszolás, visszavert fény)
2.3 Viaszos csillogás
Egyes átlátszó ásványok kriptokristályos vagy amorf sűrű tömör tömegükön viaszos csillogást mutatnak, mint például a masszív pirofillit, a szerpentin és a durva kalcedon (3-2-11-3-2-13. ábra).
A fenti helyzetektől eltekintve az aggregátumok az őket alkotó ásványok sokfélesége vagy a zárványok hatása miatt egy síkban két klasztert is megjeleníthetnek (3-2-14. ábra).
Az ásványoknál is leírtak egyfajta földes csillogást (földes, porszerű vagy lazán porózus aggregátumok, amelyek tompának tűnnek és csillogás nélküliek, mint a földgöröngyök. Ilyen például a masszív kaolinit és a limonit). Jelenleg nincsenek ilyen típusú csillogású drágakőásványok.
3-2-11. ábra Viaszos csillogás (felül egy gyertya, balra lent keleti jáspis, jobbra lent türkiz, a megfigyelési állapot a visszavert fény).
3-2-12. ábra Viaszos csillogás (nefrit, visszavert fény)
3-2-13. ábra Az olajos fényesség és a viaszos fényesség összehasonlítása (a bal oldali és a bal oldali kettő olajos fényesség, a jobb oldali viaszos fényesség, a megfigyelési feltétel a visszavert fény).
3-2-14. ábra Visszavert fényben az aggregátum belsejében lévő csillagpontos fémzárványok fémes csillogást mutatnak. Ezzel szemben az aggregátum más csillogást mutat (balra a viaszos hsiuyen jáde, jobbra az üveges lapis lazis).
3. Az aggregátumok átláthatósága
A drágakövek fényáteresztésének mértéke szerint az átlátszóságot öt szintre osztják: átlátszó, félig átlátszó, áttetsző, mikroátlátszó és átlátszatlan.
Az aggregátumok átlátszóságának leírására szolgáló terminológia megegyezik a kristályok átlátszóságának terminológiájával, és azt visszavert fényben figyelhetjük meg; ha azonban az aggregátum átlátszósága egyenetlen, azt külön ki kell emelni.
Az aggregátumokhoz, például a kristályokhoz hasonlóan az átlátszósági szintek is öt szintből állnak.
3.1 Átlátszó
Ha a drágakövet átmenő fényben vizsgáljuk, a drágakő általános fényessége átlátszó. A fényes háttérrel összehasonlítva a drágakő központi részének fényereje azonos vagy kissé nagyobb, mint a háttéré, a perem körvonalai pedig sötétebbek. Ilyen például az üvegben lévő jáde, az albolit jáde (más néven vízhab) stb. (3-2-15. ábra. 3-2-16. ábra). A drágakövön keresztül egy, az áteresztett fénnyel azonos oldalon lévő, jobban látható tárgy látható.
3-2-15. ábra Albit jáde (visszavert fény)
3-2-16. ábra Átlátszó (albit jáde, áteresztett fény)
3.2 Alul átlátszó
Ha a drágaköveket átmenő fénnyel vizsgáljuk, a drágakövek összességében fényesnek tűnnek. A háttérhez képest a drágakő fényessége megegyezik a háttér fényességével. Az áteresztett fénnyel azonos oldalon megfigyelt tárgyak homályosabbnak tűnnek, mintha a fényforrás és az átlátszó drágakő közé egy sűrű fehér gézréteg került volna. Ez gyakoribb az aggregált drágaköveknél, és az aggregált drágakövek, például a jeges jadeit és a színtelen kalcedon legmagasabb átlátszóságát jelenti (3-2-17-3-2-20. ábra).
3-2-17. ábra Jadeit (visszavert fény)
3-2-18. ábra Aluláteresztő (Jade, áteresztett fény)
3-2-19. ábra Kvarcit (visszavert fény)
3-2-20. ábra Aluláteresztő (kvarcit, áteresztett fény)
3.3 Áttetsző
Ha a drágakövet átmenő fényben vizsgáljuk, összességében viszonylag fényesnek tűnik, de fényessége gyengébb, mint a fényes háttéré. Az áteresztett fénnyel azonos oldalon lévő tárgyak jobban látszanak, de nem lehet meghatározni, hogy mi az a tárgy; csak azt lehet tudni, hogy van egy tárgy (3-2-21. ábra-3-2-25. ábra).
3.4 Félig átlátszó
Áttetsző fénnyel vizsgálva a drágakő egésze világít, de a fényerő jelentősen sötétebb, és egyes drágakövek a fényes háttérhez képest középen sötétebbnek, a széleken pedig átlátszónak tűnnek (3-2-26. ábra).
3-2-21. ábra Kvarcit (visszavert fény)
3-2-22. ábra Áttetsző (kvarcit, átmenő fény)
3-2-23. ábra Áttetsző (nefrit, átmenő fény)
3-2-24. ábra Kalcedon (visszavert fény)
3-2-25. ábra Az áttetszéstől az áttetszőig terjedő, egyenetlen átlátszóságú (kalcedon, átmenő fény)
3-2-26. ábra Enyhén átlátszó (tigrisszem, átmenő fény)
3.5 Átlátszatlan
Ha a drágakövet átmenő fényben vizsgáljuk, a drágakő összességében átlátszatlan, a háttérhez képest viszonylag világosnak tűnik, a világos szélek és más területek feketének tűnnek, vagy nem engedik át a fényt (3-2-27-3-2-30. ábra).
3-2-27. ábra Türkiz (visszavert fény)
3-2-28. ábra Opak (türkizkék, áteresztett fény)
3-2-29. ábra Opak (malachit, átmenő fény)
3-2-30. ábra Átlátszatlan (Lapis Lazuli, átmenő fény)
Copywrite @ Sobling.Jewelry - Egyedi ékszergyártó, OEM és ODM ékszergyár
4. Az aggregátumok lumineszcenciája
A szabad szemmel megfigyelhető drágakövek lumineszcenciájának leírására szolgáló formátum az intenzitás és a szín, ahol az intenzitás a következő kifejezésekkel írható le: erős, közepes, gyenge és nincs. A szín leírása történhet a szabványos kolorimetriás módszerek, a binomiális módszer vagy az analógia módszer bármelyikével.
Az aggregátumok lumineszcenciája szabad szemmel általában nem észlelhető. A kristályokhoz hasonlóan a lumineszcencia általában láthatatlan, ha az aggregátum vaselemeket tartalmaz (3-2-31-3-2-33. ábra). Különösen fontos megjegyezni, hogy ultraibolya fluoreszcens fényben történő megfigyeléskor a fluoreszcencia egyenletességét kell leírni, mivel az aggregátumot alkotó egyes ásványok lumineszcenciája eltérő lehet (3-2-34-3-2-36. ábra).
3-2-31. ábra Achát normál fényforrás alatt (vaselemeket tartalmaz).
3-2-32. ábra Az achát hosszúhullámú ultraibolya fényben nem mutat fluoreszcenciát, szabad szemmel nem látható.
3-2-33. ábra Az achát rövidhullámú ultraibolya fényben nem mutat fluoreszcenciát, szabad szemmel nem látható.
3-2-34. ábra Lapis lazuli normál fényben.
3-2-35. ábra Hosszúhullámú ultraibolya fluoreszcens fényben a kék fluoreszcencia (a lapis lazuliban) szabad szemmel nem látható.
3-2-36. ábra Rövidhullámú ultraibolya fluoreszcens fényben az egyenetlen mészkékes fluoreszcencia (a lapis lazuliban) szabad szemmel nem látható.
Itt röviden kitérünk a piacon elterjedt aggregátumtípusra, a jadeit fluoreszcenciájára.
A természetes jadeit általában nem fluoreszkál. Ha a jadeitet szerves anyagokkal, például epoxigyantával töltik fel, egyes jadeitek erős fényben, ultraibolya fény nélkül is nyilvánvaló kék-fehér fluoreszcenciát mutathatnak (3-2-37., 3-2-38. ábra). Ennek a jelenségnek a pontos azonosítása segíthet megkülönböztetni néhány fehérített és töltött jadeitet a piacon.
A legtöbb jadeit esetében a fluoreszcenciát ultraibolya fényben kell megfigyelni, de a fluoreszcencia nem bizonyítja, hogy a jadeitet fehérítették és töltötték. Általában a jadeit fluoreszcenciája a lila jadeit, a durva szemcsés szerkezetű jadeit és a szervesanyag-kötődések (pl. kozmetikumok, izzadságfoltok stb.) kizárását igényli a jadeit fehérítési és töltési kezelésének megállapításához.
A tényleges megfigyelés során a "fluoreszcencia visszaverődés" nevű jelenség könnyen összetéveszthető a fluoreszcenciával. Visszavert fénnyel megvilágítva néhány finom szerkezetű, átlátszó vagy félig átlátszó természetes jadeit a háttér szélének közelében, a jadeit magasan kiálló íves felületén fehér glóriát mutat. Ezt a jelenséget "fluoreszcens visszaverődésnek" nevezik (3-2-39. ábra).
A "fluoreszcencia" oka az, hogy amikor a párhuzamosan beeső fény áthalad a jadeit ívelt felületén, a fénytörés miatt a felső ívelt felületen konvergál, majd a visszaverődés miatt ismét konvergál az alsó ívelt felületen. Amikor az aggregátum belsejében lévő ásványi részecskék blokkolják, szóródás/szórt visszaverődés következik be.
A piacon a beágyazott hátlappal rendelkező jadeit a visszavert fényben hasonló jelenséget mutat (3-2-40. ábra).
A "fluoreszcencia-emelkedés" és a gyanta fluoreszcenciája a fehérítő és tömő kezelések során két különböző jelenség (1. táblázat). A "fluoreszcencia-visszaverődés" és a fluoreszcencia között nincs szükségszerű kapcsolat. A "fluoreszcencia" jelensége közvetlenül az aggregátumot alkotó ásványi részecskék méretével függ össze. Ha a jadeit jáde részecskéinek mérete 0,06-0,55 mm, a
A jadeitben megfigyelhető a "fluoreszcencia" jelensége. A jáde részecskeméret szempontjából a jadeit "fluoreszcencia" jelensége fordítottan arányos az átlátszóságával, ami azt jelenti, hogy amikor a "fluoreszcencia" jelensége nyilvánvaló, az átlátszóság nem nyilvánvaló. A "fluoreszcencia" jelensége nem nyilvánvaló, ha az átlátszóság nyilvánvaló.
1. táblázat: A jadeit fluoreszcencia és a "fluoreszcencia" közötti különbségek elmélkedés."
| A fluoreszcencia okainak elemzése | A fluoreszcencia helye | Megfigyelési módszer | |
|---|---|---|---|
| A jadeit fluoreszkál | A szerves anyaghoz kötött jadeit színtől, formától, szerkezettől stb. függetlenül fluoreszkál. | A fluoreszcencia erőssége a teljes jadeitnél megfigyelt értéken alapul. | Néhány fehérített és töltött kezeléstől eltekintve a jáde erősen áteresztett természetes fényben figyelhető meg; egyébként ultraibolya fényben kell megfigyelni. |
| A jadeit fehérítése után gyantakezelést végeznek, hogy a szerkezetet sűrűvé tegyék, és néhányat később festési kezelésnek is alávethetnek. | |||
| Durvább jadeit, amelyben az egyes ásványi részecskék aggregátumot alkotnak. | Az egész jadeit a jadeitet alkotó ásványok miatt egyenetlen fluoreszcenciát mutathat, a fluoreszcencia erőssége a megfigyelésen alapul. | ||
| Lila jadeit | |||
| "Fluoreszcens reflexió" Jadeit | A szerkezetnek finomnak, átlátszónak vagy áttetszőnek kell lennie, és ívelt felülettel kell rendelkeznie; mindhárom feltétel elengedhetetlen. Ez a jelenség bizonyos vastagságú jadeitnél vagy vékonyabb, hátlapi jadeitnél is megfigyelhető. Más, hasonló vizuális jellemzőkkel rendelkező köveknél is megjelenhet, mint például a prehnit (3-2-41. ábra), a kalcedon (3-2-42. ábra) és az albit-jáde (3-2-43. ábra). | "Fluoreszcencia visszaverődés " jelenik meg a meredekebb ívű felületeken egy bizonyos vastagságú jadeit esetében. A vékonyabb hátlapú jadeit esetében a "fluoreszcencia-visszaverődés " a jadeit laposabb, lágyabb területein jelenik meg. | Figyelje meg a visszavert fényben. A jadeit színének intenzitása, a csiszolás állapota és a görbület mértéke mind befolyásolják a "fluoreszcencia visszaverődés" jelenség kiemelkedő voltát. |
3-2-41. ábra Prehnit "fluoreszcens visszaverődés" visszavert fényben.
3-2-42. ábra Kalcedon, amely visszavert fényben "fluoreszcens visszaverődést" mutat.
3-2-43. ábra Albit jáde "fluoreszcens reflexió" visszavert fényben.
5. Az aggregátumok különleges optikai hatásai
A drágakövek különleges optikai hatásai közé tartozik a macskaszemhatás, a csillaghatás, a színváltó hatás, az aranyhomokhatás, a színváltó hatás, a holdfényhatás és a glóriahatás, összesen hétféle. Egyes tankönyvek a színváltó hatást, a holdfényhatást és a glóriahatást glóriahatásként említik. Itt az aggregátumoknál általánosan megfigyelhető macskaszem-effektusra, aranyhomok-effektusra és színváltozási effektusra fogunk összpontosítani.
5.1 Macskaszem-effektus
Az irányított vágás után az irányítottan elrendezett, ívelt szilárd aggregátumok is mutathatnak macskaszem-effektust. Például a 3-2-44. ábra összehasonlítja a macskaszem vonalának mozgását, amikor a fényforrás mozog a kvarc macskaszem esetében a macskaszem-hatással és a Jade-hatással (3-2-45. ábra) stb.
5.2 Goldstone-hatás
Amíg vannak átlátszatlan és félig átlátszó, pelyhes, szilárd zárványok, addig az aggregátumok is mutathatják az aranykő hatást, mint például az aventurin. (3-2-46. és 3-2-47. ábra).
Érdemes megjegyezni, hogy az aranykőhatás és az egyenetlen törés két hasonló jelenség; mindkettő csillagszerű felvillanásokat mutat, de az aranykőhatás az aggregátum durva és polírozott felületén egyaránt látható a feldolgozás előtt és után, míg az egyenetlen törés csak az aggregátum durva töréspontjain látható.
3-2-46. ábra Aventurin.
3-2-47. ábra Az aventurin homokarany hatása.
IV. szakasz Az adalékanyagokkal kapcsolatos mechanikai tulajdonságok értelmezése
A drágakövek mechanikai tulajdonságai hét jelenséget tartalmaznak, amelyek négy kategóriába sorolhatók: a hasadás, az elválás és a törés az egyik kategóriába tartozik, míg a másik három kategória a keménység, a sűrűség és a szívósság. A következőkben az aggregátumokkal kapcsolatos hasadás, törés, keménység, relatív sűrűség és szívósság kérdéseit tárgyaljuk.
A hasadás és a törés az aggregátumok és az aggregátumokat alkotó ásványok külső erő hatására fellépő tulajdonságai, és a törés jellemzői és okai eltérőek. Ezek a drágakövek azonosítása és feldolgozása szempontjából az egyik fontos fizikai tulajdonságok.
1. Az aggregátumok hasadása
Ha az aggregátumot alkotó egyes ásványkristályok hasadtságot mutathatnak, akkor az aggregátumban hasadási jelenségek figyelhetők meg.
Az aggregátumokban a hasadás leírása sokkal egyszerűbb, mint a kristályokban; csak azt kell leírni, hogy jelen van-e vagy nincs. A jadeitben a "szín" és a "légyszárny" kifejezéseket is használják a jadeitet alkotó jadeit hasadtságának leírására. Ha a jadeit részecskék 0,15 mm-nél nagyobbak, a szín a jádéban látható; ha 0,55 mm-nél nagyobbak, a szín nagyon nyilvánvaló (3-3-1., 3-3-2. ábra).
3-3-1. ábra Jáde (visszavert fény)
3-3-2. ábra A jáde szögben visszavert fényben történő megfigyelése során a szabálytalan kontúrok egy irányban történő felvillanásának jelenségét "színnek" nevezzük (a jobb oldali képen a jáde elforgatása után a piros nyíllal jelzett felvillanás eltűnik).
2. Az aggregátumok törése
A törések leírása gyakran analógiákat használ, általában az életben előforduló általános jelenségekre támaszkodva írják le a törés alakját.
A szerelvény kétféle szót használ, cakkos és pelyhes szálakat, és ez a törés könnyen látható a feldolgozás előtti szerelvényen, valamint a hely, ahol a feldolgozás után a szerelvény gravírozása és polírozása is látható.
A csipkés törés egyenetlen és érdes felületre utal. Például aventurin stb. (3-3-3. ábra).
A szálas, többrétegű törés egymásba fonódó vékony rétegeket tartalmaz, mint például a nefrit, jadeit stb. (3-3-4. ábra).
A drágakő tényleges azonosítása során figyelje meg a törés villanásmintázatát a visszavert fényben. Ha a villanásmintázat elég jellemző, akkor megállapítható, hogy az aggregátum szemcsés vagy szálas, szövevényes szerkezetű.
3. Az aggregátum keménysége
Az aggregált drágakövek keménysége általában 6 fölött van, és a hatnál kisebb Mohs-keménységű aggregátum a kopás miatt tompának és tompának fog tűnni, ha a későbbi kopási folyamat során nem fordítanak figyelmet a karbantartásra és a karbantartásra (3-3-5. ábra). A jáde töltéskezelésénél a töltés és a jáde keménysége közötti különbség miatt könnyen megfigyelhető a savmarás hálónak nevezett jelenség. Ez a jelenség szintén fontos vizuális jellemző, amely megkülönbözteti a természetes jadeitet a töltőjadeittől (3-3-6. ábra, 3-3-7. ábra).
3-3-5. ábra Az aggregátumok eltérő fényessége az alkotó ásványok eltérő keménysége miatt, azonos polírozási körülmények között.
3-3-6. ábra Sima felületű természetes jáde
Itt fontos megemlíteni egy Jade-ben elterjedt szakmai kifejezést: a narancshéjhatás. Ha a jáde felületét a fényforrás és maga a jáde közötti határon visszavert fénnyel figyeljük, a narancshéj egyenetlen felületére emlékeztető jelenséget találunk, amelyet narancshéj-effektusnak nevezünk (3-3-8., 3-3-9. ábra). A narancshéj-effektus a Jade-et alkotó nem homogén részecskék egyenletes elrendeződésének mértékével függ össze. Általában minél rendezetlenebbek a nem homogén részecskék, annál valószínűbb, hogy a polírozás során különböző mértékű simaságot figyelhetünk meg, és minél nagyobb a keménységbeli különbség, annál valószínűbb a narancsbőr-hatás megjelenése (3-3-3-10., 3-3-11. ábra).
3-3-8. ábra Jadeit feltűnő narancshéj-hatással
3-3-9 ábra Narancshéj hatása jadeit 30-szoros nagyítás alatt mikroszkóp alatt
3-3-10. ábra Jadeit nem feltűnő narancshéj-hatással
3-3-11. ábra Jadeit narancshéj hatás nélkül
4. Az aggregátumok relatív sűrűsége
Az aggregátumok sűrűsége különbözik a kristályok sűrűségétől; értéke nem egy fix szám, hanem egy meghatározott tartomány. Az aggregátumok sűrűsége szorosan összefügg az alkotó ásványok típusával és tartalmával. Például a Dushan jade fő ásványi összetevői a plagioklász (anortit) és a zoisit, kisebb ásványok, köztük zöld króm csillám, világoszöld piroxén, sárgászöld amfibol, biotit és kis számú más ásványi összetevő. A dushani jáde sűrűsége 2,70 g/cm³ és 3,09 g/cm³ között változhat.
5. Az aggregátumok szívóssága
Azt a jelenséget, hogy a drágakövek ellenállnak a törésnek (kopás, nyújtás, behúzás, vágás), szívósságnak nevezzük.
A szívósságnak nincs köze a drágakövek optikai tulajdonságaihoz, és nincs köze a hasadáshoz, elváláshoz, töréshez, keménységhez, sűrűséghez és más mechanikai tulajdonságokhoz sem. Szorosan kapcsolódik az elemek és az ásványok közötti közvetlen kötődéshez. Általánosságban elmondható, hogy az aggregátumok szívóssága sokkal jobb, mint a kristályoké, ezért a fekete aggregátumú gyémántok keményebbek, mint a közönséges kristályos gyémántok, és még a jáde és a nefritnél is keményebbek, így a drágakövek közül a legkeményebbek.
A szívósság szempontjából a legerősebbtől a leggyengébbig a fekete gyémánt, a nefrit és a jadeit a leggyakoribb összesített drágakövek.
V. szakasz Honnan származnak a drágakövek?
További tippek: Honnan származnak a drágakövek?
A Föld, amelyen élünk, egy hatalmas gömbnek tekinthető, amely különböző kőzetekből áll, amelyek egy vagy több anyagból képződött apró darabokból állnak, és ezek az anyagok ásványok, amelyek különböző kémiai elemek kölcsönhatásából keletkeznek.
A természetes szervetlen drágakövek az ásványok és kőzetek szép, tartós, ritka és feldolgozható részei. A legtöbb természetes drágakő ugyanúgy alakul ki, mint a kőzetásványok, míg a drágakövek egy kis része nem kapcsolódik a Földhöz, mint például a meteoritokban lévő üveg.
Hol találhatók drágakövek? De ahol kőzetek vannak, ott drágakövek is lehetnek, mivel a drágakövek természetes módon halmozódnak fel a kőzetekben. A nagyszámú drágakővel rendelkező helyeket lelőhelyeknek nevezzük.
1. Sziklák
A magma olvadt állapotból szilárd állapotba történő lehűlése során egyes elemek szabályos mintázatba rendeződnek, és kristályos ásványi szilárd anyagokat alkotnak, a különböző ásványok pedig különböző kőzeteket alkotnak.
A kőzetek bizonyos szerkezetű és összetételű ásványok természetes halmazai, amelyek meghatározott geológiai körülmények között alakultak ki. A különböző geológiai folyamatok során kialakult ásványi aggregátumok különböző kőzettípusokat alkotnak. A kőzetek kialakulása és átalakulása szorosan összefügg a magmatizmussal, az üledékképződéssel és a metamorfózissal a geológiai hatásrendszeren belül.
A magmatizmus által képződött vulkáni kőzetek közé olyan különleges drágakőfajták tartoznak, mint a gyémánt, az obszidián és az achát. Más geológiai folyamatok során is találhatunk rubintokat, zafírokat, kristályokat és gránátokat.
Az üledékes kőzetek, amelyek üledékképződéssel keletkeztek, olyan egyedi drágakőfajtákat tartalmaznak, mint a türkiz, a malachit és a jadeit. A legtöbb drágakőfajta üledékes lerakódásokban található, amelyek jellemzően kevesebb belső töréssel és jobb minőséggel rendelkeznek.
A metamorfózissal kialakult metamorf kőzetek közé olyan egyedülálló drágakőfajták tartoznak, mint a jáde, a nefrit, a szerpentin, az andaluzit és a szilikátos fa.
2. Ásványi lelőhelyek
A drágakövek, mint geológiai folyamatok termékei, nagyon összetett geológiai körülmények között képződnek. A geológiai folyamatok és az energiaforrások jellege alapján a drágakő-lelőhelyek keletkezése endogén ásványosodásra, exogén ásványosodásra és metamorf ásványosodásra osztható.
2.1 Endogén mineralizáció
A magmatizmushoz és vulkánkitörésekhez kapcsolódó ásványosodási folyamatok sorozatára utal.
Főként magmás ásványosodás (a képződött drágakövek közé tartoznak a gyémántok, piropok, rubinok, zafírok, olivin, holdkő stb.), pegmatitos ásványosodás (a képződött drágakövek közé tartoznak a rubinok, zafírok, gránátok, kristályok, spinell, turmalin, topáz, amazonit stb.), hidrotermális ásványosodás (a képződött drágakövek közé tartoznak a rubinok, zafírok, kristályok, smaragdok, achátok, topázok, tanzanitok stb.), és vulkáni ásványosodás (a képződött drágakövek közé tartozik az obszidián stb.)
2.2 Exogén mineralizáció
A Föld felszíne közelében a nap, a víz, a szél, a levegő és más szervezetek hatására kialakuló ásványosodási folyamatokra utal.
A kialakult ásványi lelőhelyek típusai közé elsősorban az időjárási kéreg típusú, a homokbánya típusú és az üledékes típus tartozik. Az időjárási kéreg és a homokbánya típusok másodlagos lerakódások, mint például az opál, a kalcedon, a türkiz, a malachit, a gyémánt, a rubin, a zafír, a jáde, a nefrit, a berill, a gránát stb.
2.3 Metamorf ásványosodás
A tektonikus mozgások által okozott belső kéregfeszültség (például hőmérséklet, nyomás, magma, hidrotermális stb.) hatására kialakuló ásványcsoportok (kőzetek vagy érclelőhelyek) kialakulására utal, így az anyag ásványi összetétele, ásványi kombinációja, szerkezete és struktúrája megváltozik, és új ásványok, kőzetek vagy érclelőhelyek, például jáde, gránát, turmalin, rubin, zafír, szilikátosodott fa és holdkő alakulnak ki.
